A kontinens területét a tengerszint feletti magasság alapján Magas- és Alacsony-Afrikára szoktuk osztani.

Magas Afrika a földrész keleti és délkeleti részét foglalja magába. Felszínét magasan fekvő medencék, magasföldek alkotják. A magasföldeket árokrendszerek tagolják, melyeket vulkáni kúpok tesznek változatossá. A fenti tájak mai felszínének kialakulásában főként a vetődés (röghegységek, árkok) és vulkáni tevékenységük játszott szerepet. Ilyen tájak északkeletről dél fele haladva az etiópiai-, a Kelet-afrikai- és a Dél-afrikai-magasföldek. Magas táj a kontinens legfiatalabb hegysége, az Atlasz is. Északnyugaton húzódó vonulatai hosszanti völgyeket, fensíkokat zárnak közre.

Alacsony-Afrikához eltérő formakincsű tájak tartoznak. A Szahara kiterjedt táblás vidék, hatalmas sivatag. Hazánk kb. 90-szer férne el a területén. A fő felszínformáló erő itt a hőmérséklet változás és a szél. A nagy napi hőingás elaprózza a kőzeteket, így alakulnak ki a kősivatagok. A homokká kopott kőzettörmelék a szél az egykori tavak kiszáradt medreiben dűnékbe rendezi. Csapadékos időszak emléke őrzik az agyagsivatagok. Szudán területén több helyen a kristályos gránittömbök környezetükből kiemelkedő szigethegyeket alkotnak. Találhatók még itt vulkáni kúpok, fiatalkorú törmelékekkel fedett felszínek és magasföldek egyaránt. A Guineai-öböl partvidéke változó szélessségű, termékeny alföld. A folyók mentén mélyen benyúlik a magasabb tájak közé. A Kongó-medence központi része megsüllyedt medence, amit minden oldalról meredek peremküszöbök vesznek körül. Egyetlen természetes kijárója van, az Atlanti-óceán felé. A folyó és mellékfolyói a lépcsős felszín miatt zuhatagok sorozatával érik el a terület közepét.